6. fejezet
A randi
Hamar álomba merültem, és már hajnalban kidobott az ágy. Le sem fürödtem, úgy keltem fel ahogy tegnap este eldőltem az ágyban. Úgyhogy reggel gyorsan lezuhanyoztam, ránéztem az órára: 6 óra?? Még senki sem volt fönn, így nekem kellett valami harapnivalót összedobni. A gyomrom végig görcsben volt, tegnap olyan 1 óra körül ültem be a kávézóba, úgyhogy ma is akkörül megyek.
Lépések rázták meg lépcsőt, David felébredt. Furin nézett rám:
- Te? – még félálomban volt.
- Kidobott az ágy.
Leült a pulthoz és csak bambult ki a fejéből, én pedig majszoltam a gabonapelyhet, a szokásos kosztomat.
- Ma elmegyek vásárolgatni az… egyik osztálytársammal – kamuztam egyet.
- Hát énis szerveztem programot, Adammal bowlingizni megyünk – kissé álmos, erőltetett mosolyt intett felém.
- Apa? – érdeklődtem.
- Korán elment.
- Nem találkoztam vele, pedig hatkor keltem – szomorúan vettem tudomásul.
- Még… korábban – dadogta – kérsz omlettet?
- Kösz nem – elpakoltam és felmentem a szobámba.
Jólvan, mégcsak 8 óra, rengeteg időm van. De azért benézek a szekrényembe, hogy mit fogok felvenni.
Szóval… mondjuk… mit vegyek fel? Nincs egy jó göncöm se, amit egy randevúra fel tudnék venni. Hiszen nem is szoktam randizni. Egy komoly pasim volt, Patrick akit 5-től ismertem és összejöttünk, de 2 hónap után rájöttünk, hogy nem illünk egymáshoz. Vele történt az első csókom. Mára már csak egy rossz emlék.
11-kor még mindig a földön heverő rongyok közt kutattam, a tökéletest. De semmi… és akkor… Megvan! Egy virágos felső, fehér kardigánnal, egy farmerrel. Igen! Felvettem és csodáltam magam a tükörben. Szépnek nem láttam magam, ez így megteszi. Az órára néztem, jesszusom már fél 1! Eddig válogattam? A frizurám – túrtam a hajamba. Egy csattal lágyan hátratűztem az elől lógóg tincseket, felkaptam a táskámat, melybe már előre baraktam a cuccaimat, ami kell; a telefont a zsebembe csúsztattam. El fogok késni! Lecsörtettem és bekanyarodtam a nappaliba, David Tv-zett.
- Na mentem .
- Ok – mondta, de nem hallottam egész tisztán, mert már házon kívül voltam.
Siettem, így hamar odaértem; benyitottam és körülnéztem, Justin már ott ült, ugyanannál az asztalnál, ahol tegnap én ücsörögtem. Rám nézett és vigyorgott, olyan szívdöglesztően nézett ki, egy fehér ing volt rajta, és egy koptatott farmer. Leültem mellé és lesütöttem a szemem, egy kicsit zavarban voltam.
- Szia Abby.
- Szia.
- Mit szeretnél csinálni délután? – törte meg a csendet.
- Én? – sunyin elmosolyodtam – Te vagy a főnök.
Féloldalas mosollyal jutalmazta a kijelentésem.
Jus intett a pincérnek, aki azonnal odajött hozzánk.
- Két cola lesz. Az egyik ne legyen hideg.
Persze Justin nem ihat hideget, a hangja miatt. A felszolgáló hosszú ideig csak nézte Bieber-t, majd összehúzta a szemöldökét és tovább írta a megrendelést egy cetlire, gondolom felismerte.
- Nem furcsa, hogy mindenki ismer? – kérdeztem félve.
- Egy kicsit. De már megszoktam.Viszont cserébe egy csomó jó dolog jár.
- Például? – a tekintetét fürkésztem.
- Például, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Zenélhetek. A fél világ imád, és titokban mindenki rajong értem, csak nem meri beismerni – büszkén a széktámlának dőlt.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit beképzelt vagy? – felszabadultan kuncogtam, erre ő is csak vigyorgott – És a pénz? Az nem számít?
- Dehogynem. De az csak mellékes.
Órákig beszélgettünk, nevetgéltünk, szinte mindent elmondtam neki magamról. Meglepődtem magamon, hiszen ő pusztán egy idegen, vagyis nem mert ismerem őt, de még mindösszesen két napja találkoztunk. Mindent összevetve bíztam benne. Egyszercsak közelebbhúzódott hozzám és tovább mesélt. Nagyon zavarban voltam, a szemébe néztem, a gyönyörű gesztenyebarna szemébe, amely csillogott a boldogságtól. Csak figyeltem, ittam a szavait, olyan vidáman magyarázott, élveztem a helyzetet. Mélázásomat, egy visítozó hang zavarta meg:
- J-j-justin Bieber! Kérhetek egy… egy… autogrammot?
- Persze – Justin kivett a zsebéből egy tollat és egy képet, amin ő volt, majd kedvesen megkérdezte a kislány nevét és aláírta.
A lányka fülig érő szájjal rohant vissza a mamájához.
- Ezt szeretem benne. Örömet csalok az emberek szívébe.
Édesen mosolyogtam rá, ő pedig visszacsusszant mellém. Csakhogy hamar az arcomra fagyott a mosoly, David lépett be az ajtón, Adam-mal. A szemembe nézett, összehúzta a szemöldökét és felénk tartott. Engem már meglátott, így Justin-t nézte, őt is beazonosította.
- A francba – elhúzódtam tőle.
- Mi a baj?
- A bátyám.
A kijárat felé pillantott és a közeledő alakra szegezte a tekintetét, majd lehajtotta a fejét és megköszörülte a torkát.
