2. fejezet
Skyscraper
A büntetés Mr. Duvall felügyelete alatt zajlott. Erről a „megtorlásról azt kell tudni, hogy igazából 2 órát kell ücsörögni az asztalnál, a többi vétkes tanuló mellett, semmi beszéd, semmi telefon, semmi leckeírás. Mivel nem beszélgethetek senkivel, nem SMS-ezhetek és nem írhatok leckét, úgy döntöttem némileg kulturalizálódok. Felálltam a székből és elindultam a polcok felé.
- Hova-hova kisasszony? – rámförmedt Duvall.
- Csak olvasgatni megyek.
- Csak ne tűnjön el!
Megforgattam a szemem és eltűntem a sorok közt. Csak egyre beljebb mentem, majd amikor már úgy éreztem, hogy nem lát senki, lekuporodtam egy oszlophoz, a hátamat nekitámasztva. Oké, itt jó lesz! Itt fogom tölteni a délutánt. Elővettem a telóm és bekapcsoltam az utoljára játszott számot. -Demi Lovato- Skyscraper- Ez elég depis szám volt, így pont passzolt a hangulatomhoz.
Magamra húztam a kapucnim és belemerültem a zenébe. Egy átlagos amerikai lány vagyok, nincsenek terveim a jövőre nézve, mióta anya meghalt csak úszom az árral. Egy bátyám van Dave, aki a legnagyobb stréber, de imádom. Ő az egyetlen akire számíthatok, mert apuval megromlott a viszonyom.
Órák teltek el és én csak gondolkodtam, 5 órakor eszméltem fel, de már nem volt ott senki, így hazamentem. David már otthon volt, éppen egy naprendszer szerű építményt készített – biztos valami lecke - :
- Hát te? – érdeklődött kíváncsian.
- Apu büntetésbe küldött – mondtam dühösen és felrohantam a szobámba.
Becsaptam az ajtót és lehuppantam az ágyra. Pár pillanatig csak ültem és gondolkodtam mit is kéne csinálnom. Persze! Bekapcsolom a gépet! Áh… Kels! Kelsey a legjobb barátnőm, de elköltöztek Los Angelesből. Viszont így is tartjuk a kapcsolatot.
Mindent elmesélek neki, megtárgyaltuk a problémáinkat. Szerelmes lett… Tök szuper! Legalább Ő boldog.
